Miből áll a mosópor?

Napról napra egyre több háztartási mosószer jelenik meg a piacon, ami megnehezíti a megértésüket. Ide tartoznak a klasszikus mosószerek is, amelyekhez a háziasszonyok évtizedek óta hozzászoktak. Standard fehér színe és ismerős állaga ellenére ez a mosószer csomagolásonként jelentősen eltérhet. Ezért kulcsfontosságú megérteni, hogy miből áll a mosószer, hogy csak hatékony és biztonságos lehetőségeket választhassunk.

A legtöbb por összetevői

Bármely mosószer, legyen az olcsó vagy prémium, számos alapvető összetevőt tartalmaz, amelyek nélkül a mosás nem lesz olyan hatékony, mint amire számítani lehet. Ezért először vizsgáljuk meg a klasszikus összetevőket, amelyek szinte minden automata mosógépekhez való mosószercsomagban megtalálhatók.

• Anionos felületaktív anyagok (A-felületaktív anyagok). Ezek a felületaktív anyagok felelősek a mosás során képződő habzásért. Olcsóak és hatékonyan eltávolítják nemcsak a makacs foltokat, hanem a zsírfoltokat is. Hátrányuk, hogy nemcsak a ruhákról távolítják el a szennyeződéseket, hanem a kéz bőrének védőrétegét is. Az A-felületaktív anyagok gyakorlatilag nem moshatók ki a szövetekből, így érintkezésbe kerülhetnek a bőrrel, behatolhatnak a testbe, és lerakódhatnak a belső szervekben, ami számos egészségügyi problémához vezethet.

Az Európai Unió országaiban tilos 2%-nál több anionos felületaktív anyagot adni a mosóporhoz, míg Oroszországban akár 30%-os szinttel is találkozhatunk.

• Nemionos felületaktív anyagok. Ezek belülről kifelé tisztítják a szöveteket, lehetővé téve számukra, hogy mélyen behatoljanak a ruházatba. Az előző komponenssel ellentétben ezek a felületaktív anyagok nem mérgezőek, sőt könnyen lebomlanak. Gyenge habzó tulajdonságaik azonban hátrányt jelentenek, ezért A-felületaktív anyagokkal együtt használják őket. A nemionos felületaktív anyagok hűvös vízhőmérsékleten a leghatékonyabbak. Leggyakrabban folyékony gélekben találhatók, ahol a termék legfeljebb 5%-át teszik ki.
• Oxigénes fehérítők. Ezeket a textíliák sárgulásának semlegesítésére használják. A modern oxigéntartalmú mosószerek leggyakrabban nátrium-perkarbonátot használnak, mivel ez fehéríti a ruhákat, eltávolítja a kellemetlen szagokat és hatékony fertőtlenítést biztosít. Ez a fehérítő könnyen lebomló és nem mérgező.
• Foszfonátok. Segítenek lágyítani a kemény csapvizet, így hatékonyabbá teszik a mosást. Sokkal kevésbé mérgezőek, mint a foszfátok, ezért használják őket ma a mosószergyártásban.
• Polikarboxilát. Nélkülözhetetlen a mosógép fő alkatrészeinek rozsda és vízkő elleni védelméhez. A foszfonátokhoz hasonlóan segít lágyítani a kemény vizet, és gyakorlatilag ártalmatlan az emberre és a környezetre.
• Zeolitok. Abszorbensek, amelyek részlegesen és teljesen eltávolítják a szennyeződéseket a ruhákról. Foszfonátokkal együtt használják őket a foszfátok biztonságos helyettesítésére és a folyadékok keménységének csökkentésére. Fontos, hogy csak természetes zeolitokat használjunk, mivel bár ezek teljesen biztonságosak az emberre, a szintetikus zeolitok körülbelül annyira veszélyesek, mint a foszfátok. Természetesen minél olcsóbb a háztartási mosószer, annál kevésbé valószínű, hogy természetes összetevőket találunk.
• Enzimek. Mivel a felületaktív anyagok nem képesek eltávolítani a szerves vegyületeket, például a fehérjét, a háztartási vegyi anyagok gyártói enzimeket használnak a szerves anyagok, beleértve a fehérjefoltokat is, lebontására. Az olcsó mosószerek tartalmazhatnak egyetlen enzimet mindenféle folthoz, míg a prémium kategóriásak több típust is tartalmazhatnak, amelyek különböző foltokhoz alkalmasak. Az enzimek fehérje alapúak, ezért 40 Celsius-fok feletti vízhőmérsékletben lebomlanak. Mérsékelten mérgezőek, ezért kerüljük a bőrrel vagy a finom természetes anyagokból készült ruházattal való érintkezést.
• Optikai fehérítők. Elnyelik az ultraibolya sugárzást, kék színűvé alakítva azt, hasonlóan ahhoz, amit egykor a kékítés tett. Fényesebbé és fehérebbé teszik a ruhákat, de ez inkább festő, mint fehérítő hatás. Ez az összetevő mélyen behatol a szövet szálaiba, és nagyon nehezen mosható ki, ami allergiát okozhat.

A legjobb, ha nem használunk mosószereket babaruhák vagy allergiások ruháinak tisztítására, ha azok optikai fehérítőket tartalmaznak.

• Illatanyagok és illatanyagok. Nemcsak kellemesebbé teszik a mosószerek illatát, hanem elfedik a háztartási vegyszerek kellemetlen kémiai szagát is, mielőtt az illatanyagokat hozzáadnák. Természetes és kémiai anyagokra oszthatók – az előbbiek gyakoribbak a drága termékekben, míg az utóbbiak a kedvező árúakban. Allergénekként különféle bőr- és szemirritációt okozhatnak.

Ezzel véget is ért a leggyakoribb összetevők listája. Most pedig nézzük meg azokat a konkrét összetevőket, amelyek nem minden mosószerben találhatók meg.

Az olcsó porok összetevői

Ez a rész a legolcsóbb mosószerekben található összetevőket sorolja fel. Ezek kivételesen rossz minőségűek, és kerülendők.

• Nátrium-tripolifoszfát. Egy szabványos foszfát, amelyet a csapvíz lágyítására használnak. Nem szabad használni, mert potenciális allergén.
• Nátrium-hipoklorit. Klór alapú fehérítő, amely bár fokozza a felületaktív anyagok és foszfátok hatását, káros a szervezetre. A felelős gyártók gyakran oxigénes fehérítőkkel helyettesítik ezt az összetevőt, de továbbra is megtalálható a boltok polcain.

Szerencsére a lista nem túl hosszú, így megismerheted és gondosan figyelemmel kísérheted, hogy ilyen összetételű háztartási vegyszerek ne kerüljenek az otthonodba.

Az összetételben nem említett anyagok

A mosószerek gyakran tartalmaznak olyan összetevőket, amelyeket a gyártó nem tüntet fel az utasításokban vagy a hátsó címkén. Néha ezek az összetevők ártalmatlanok az emberre, de más esetekben negatív hatással lehetnek a szervezetre. Ezek az összetevők leggyakrabban a következők:

• TAED – fehérítő aktivátorok. Mivel az oxigénes fehérítők csak 80 Celsius-fok feletti hőmérsékleten működnek, a gyártóknak TAED-et kell hozzáadniuk, amely alacsony hőmérsékleten is jól működik. Ezért, ha az összetevők között szerepel az oxigénes fehérítő, és az is szerepel, hogy a por hideg vízben is működik, akkor valószínűleg a TAED-nek is szerepelnie kellett volna.
• Antireszorbens. Szükséges ahhoz, hogy megakadályozza a szennyeződések visszatapadását a frissen mosott ruhákra;
• Ftalát. Ez biztosítja, hogy a kellemes illat a lehető leghosszabb ideig megmaradjon mosás után. Ha a gyártó garantálja a hosszan tartó kellemes illatot, akkor a termék mindenképpen tartalmaz ftalátokat. Ezek megakadályozzák a mosószer csomósodását és csökkentik a por felhalmozódását.

Így rejtett összetevők még a jól ismert mosószerekben is megtalálhatók. Mindig gondosan tanulmányozza az összetevőkre vonatkozó információkat, hogy elkerülje a véletlenül káros összetevőket tartalmazó vegyszerek megvásárlását.

Milyennek kell lennie a púdernek?

Minden egyes felsorolt ​​vegyi anyag koncentrációjától függően lehet káros vagy nem káros az emberre. Ezért a GOST szabvány meghatározza a legkárosabb elemek megengedett sűrűségét, valamint a megjelenésre és egyéb jellemzőkre vonatkozó általános követelményeket.

• Minden mosószernek szemcsés keveréknek kell lennie, színe fehértől halványsárgáig terjedhet; a színezés elfogadható. Ha a por színtelen, akkor 60%-ban fehérnek kell lennie.
• A por tömegaránya nem haladhatja meg az 5%-ot.
• A hidrogénionok koncentrációjának 7,5 és 11,5 pH között kell lennie.
• A foszfátsók tömegaránya nem haladhatja meg a 22%-ot.
• A habzás nem haladhatja meg a 20 centimétert.
• A háztartási vegyszereknek legalább 85%-os tisztítókapacitással kell rendelkezniük.
• A kémiai fehérítőket tartalmazó termékek fehérítési szintjét legalább 80%-ban kell meghatározni.
• A kémiai fehérítőket vagy szerves adalékokat tartalmazó mosószerek eltarthatósági ideje legalább 9 hónap kell legyen. Más mosószereknek nincs lejárati dátumuk.
• Az aktív oxigén tömegaránya nem haladhatja meg a 6%-ot.

Ezek messze nem minden GOST követelménytől, de ezek a legfontosabb szabályok, amelyeket hazánkban a háztartási vegyszergyártóknak be kell tartaniuk. Fontos megjegyezni, hogy bár a környezetbarát porok gyakran nem az állami szabványok szerint készülnek, nem tartalmaznak káros anyagokat, így az összetevők listája fontosabb, mint a GOST szabvány.

A környezetbarát porok megkülönböztető jellemzői

Manapság egyre népszerűbbek a környezetbarát összetevőket tartalmazó mosószerek. Megkülönböztető jellemzőjük a káros anyagok részleges vagy teljes kiküszöbölése, amelyeket a gyártó biztonságos alternatívákkal helyettesít.

• A káros felületaktív anyagok gyakran gyengébb minőségűek, mint a biológiai felületaktív anyagok, más néven ökofelületaktív anyagok. Ezek glükóz, burgonya, búza, rizs és pálma- vagy kókuszolajból származó zsíralkoholok vegyületei. A biológiai felületaktív anyagok élesztőt vagy baktériumokat is tartalmazhatnak, amelyek gyakorlatilag nincsenek hatással a mosási teljesítményre, de elősegítik a mosószerek jobb lebomlását, így ezek a mosószerek környezetbarátok.
• A kémiai és optikai fehérítő komponensek helyett segéd- és nemionos felületaktív anyagokat használnak, amelyek tökéletesen fehérítik a ruhákat, és nem okoznak kárt sem az emberre, sem a környezetre.
• A foszfátokat nátrium-diszilikáttal helyettesítették, amely segít lágyítani a kemény vizet, és a mosógépek kulcsfontosságú alkatrészeinek megőrzésében is segít.

Figyeljen a 15–55% nátrium-diszilikát tartalmú háztartási vegyszerekre – ezek a mosószerek rendkívül hatékonyak.

• A klór és az aktív oxigén helyett a vállalatok peroxid stabilizátort vagy vízben oldódó szerves komplexképzőt adnak a környezetbarát mosószerekhez.
• Végül a gyártók nem használnak aromás adalékanyagokat és illatanyagokat, hanem biztonságos illóolajokat adnak hozzá.

Természetesen a biztonságos természetes összetevők sokkal drágábbak, mint kémiai megfelelőik, így az ilyen termékek ára kétszer vagy többször is magasabb. Az egészségen azonban nem érdemes spórolni, ezért az ilyen mosószerek iránti kereslet minden eddiginél nagyobb.

   

Olvasói hozzászólások