Házi készítésű mézpergető mosógépből

Egy kezdő méhésznek nincs más választása. Nincs pénze megvenni az összes szükséges méhészeti felszerelést, így boldogulnia kell. Például elkészítheti saját mézpergetőjét mosógépalkatrészekből, így teljesen felkészült lesz, mire eljön az ideje az első méz kinyerésének. Ebben a cikkben megvitatjuk, hogyan kell ezt csinálni.

A mosógép alkatrészeinek előkészítése

A legtöbb kezdő méhész nem dicsekedhet nagyszámú méhcsaláddal. A gazdaságuk 10-15 „ládából” áll – nem többből. Pontosan ennyivel tud gazdálkodni egy minimális tapasztalattal rendelkező személy is. Rengeteg árnyalat van ebben a vállalkozásban, és elég sok munkára van szükség, mielőtt az édes méz aranyló sugara folyna a mézpergető lefolyónyílásából a lombikba.

A legelején át kell gondolni, hogy milyen szükséges felszerelést kell vásárolni, és mit kell elkészíteni. A méhészet szépsége abban rejlik, hogy sok minden, amire szükség van, kézzel is elvégezhető, bár ez sok időt és energiát igényel. Vegyük például a mézpergetőt. Ez a nélkülözhetetlen méhészeti eszköz három fő alkatrészből áll:

• nagy kapacitás, amelynek el kell helyeznie a forgó alkereteket, azok alapját és a hajtómechanizmust;
• maga a hajtómechanizmus, amely ferde fogaskerekekből, fogantyúkból és az alkeretek forgó alapjából áll;
• oldalirányban szabadon mozgó alkeretek.

Felmerül a kérdés: hogyan segíthet nekünk egy régi mosógép? A régi mosógépek meglehetősen nagy mosótartályokkal rendelkeznek, amelyek kiváló minőségű, szovjet korabeli rozsdamentes acélból készülnek. A rozsdamentes acél, mint tudjuk, ellenáll az oxidációnak, és könnyen eltávolítja a különféle foltokat. Így a mosótartályt házilag készített mézpergetővé alakítjuk.

A hajtómechanizmust és az alvázakat más rendelkezésre álló anyagokból kell elkészíteni: huzalból, mezőgazdasági gépek alkatrészeiből stb.

További anyagok és eszközök

Házi mézpergető készítéséhez nemcsak egy régi mosógép, például egy "Sibir" vagy "Alma-Ata" mosótartályára lesz szükséged, hanem más nélkülözhetetlen alkatrészekre is. Az érthetőség kedvéért soroljuk fel és ábrázoljuk őket egy rajzon.

1. 4 mm vastag és 80 mm széles acélgerenda. A darab hossza a mosógép átmérőjétől függ. Lyukakat fúrnak a darab széleibe, majd ezeket az éleket meghajlítják.
2. A meghajtómechanizmus konzolja fémből készült, 4 mm vastag és 80 mm széles.
3. Hajlított acélrúdból készült fogantyú a kézi hajtásmechanizmus forgatásához.
4. Az alvázakat tartó alap 2 mm vastag acélcsíkokból készül.
5. Két alváz, amelyek vékony acélszalagokból és huzalból készülnek
6. Két ferde fogaskerék - oldalsó és középső. A központi fogaskerék mérete nagyobb, mint az oldalsó fogaskerék.
7. Központi ferde fogaskerék tengelye. A tengelyhez a legjobb, ha megfelelő átmérőjű keményfém acélrudat használunk, mivel a mézpergető működése során jelentős igénybevételnek lesz kitéve.
8. Mézürítő szelep. A szelep egy acéllemezből készül, amelyet a mézpergető aljára csavaroznak, és elzárja a mézürítő nyílást.

A fenti alkatrészek mindegyike kis díj ellenében beszerezhető vagy gyártható bármely mezőgazdasági vállalkozás fémmegmunkáló műhelyében.

Most pedig néhány szó a szerszámokról. A minden garázsban megtalálható standard szerszámkészleten kívül szükségünk lesz egy satura, üllőre, kalapácsra, lángszóróra, fúrógépre, csiszológépre és egy rozsdamentes acél hegesztőgépre. Semmi különös, de egy tapasztalt szerelő segítsége nélkül nehéz boldogulni.

Az eszköz összeszerelésének folyamata

Egy házilag készített mézpergető összeszerelése nagyon egyszerű. 20-30 perc alatt összeszerelheted, de csak akkor, ha minden alkatrész megvan és tökéletesen illeszkedik egymáshoz. Először is készítsük el a mézpergető kereteit.

Először is döntsük el az alváz méreteit. Képesnek kell lennie arra, hogy szabadon befogadjon egy 435x300 mm méretű keretet. Az alváz készítésekor a karosszériavázra fogunk összpontosítani, és a kisebb méretű tárolóváz mindenképpen illeszkedik.

A kiemelkedéseket figyelembe véve a keret hossza elérheti a 470 mm-t.

Készítünk egy 520 mm széles és 550 mm magas segédvázat szögvasból és drótból. Ha biztos vagy benne, hogy szabványméretű kereteket fogsz használni, kissé csökkentheted a segédváz méreteit, de a legjobb, ha nem teszed. Szóval, mit tegyünk?

• Két 1 mm vastag és 520 mm hosszú rozsdamentes acélcsíkot, majd további két 550 mm hosszú csíkot veszünk, téglalap alakúra hajtjuk és csavarokkal összecsavarozzuk (hegeszthetőek is).
• Egy vékony fúróval sok apró lyukat kell fúrni a téglalap kerülete mentén, majd a fenti képen látható módon feszíteni egy dróthálót (rozsdamentes acélt és nem oxidáló huzalt kell használni).
• Készítünk egy második dróthálót, majd veszünk 2 db 1 mm vastag és 40 mm széles rozsdamentes fémcsíkot, és hajlítunk belőlük 2 csatornát.
• A két csatorna közé dróthálót rögzítünk, és a kapott alváz egyik végét acélszalag hegesztésével lezárjuk.

Annak érdekében, hogy az alvázkeret hálója ne deformálódjon centrifugális erő hatására, egy fémcsíkot keresztben kell hegeszteni hozzájuk.

• Az alváz egyik szélétől két acélkonzolt csavarozunk közvetlenül a csatornára – egyet felül, a másikat alul. Később szükségünk lesz rájuk, hogy rögzítsük az alvázat a rotorhoz, amelyet viszont a mézpergetőbe fogunk meríteni.
• A második hordágykeretet pontosan ugyanúgy készítjük el, mint az elsőt. Ezután mindkét kézzel készített hordágyat félretesszük.

Ezután a mézpergető tartályán kell dolgoznunk. Egy mosótartály kétségtelenül jó alapot képezhet a mézpergető számára, de az alján elég sok felesleges lyuk van, amelyeket be kell hegeszteni. Rozsdamentes acéllemezekkel foltozzuk be, veszünk egy rozsdamentes acél elektródát, és behegesztjük az összes felesleges lyukat. Ezután feltöltjük a tartályt vízzel. Ha a tartály nem szivárog, minden rendben van.

A következő lépés egy leeresztőnyílás készítése a méz számára. Mivel a mézpergető alján lévő összes felesleges lyukat behegesztettük, nekünk kell újat készítenünk. Fúró és lépcsőfúró segítségével fúrjunk egy lyukat a tartály falába, a mézpergető alján. A lyuk átmérője 25 mm. Helyezzünk egy gumitömítőgyűrűt a lyukba.

Most fogj egy téglalap alakú acéllemezt, és fúrj bele egy lyukat. Fúrj egy azonos átmérőjű lyukat közvetlenül a mézpergető lefolyónyílása fölé. Helyezd a lemezt egy két alátéttel ellátott csavarra (egy a mézpergető belsejében, egy pedig kívül). A lemezt kissé meg kell hajlítani, hogy oldalra lehessen mozgatni, ha szükség van a lefolyó kinyitására.

Ezután meghajlítjuk a mézpergető keresztvasát. Egy 4 mm vastag fémcsíkot használtunk hozzá, ezért egy lángszóróval kell felmelegítenünk a széleket, és kalapáccsal és üllővel derékszögben (vagy majdnem derékszögben) hajlítanunk őket. Először lyukakat kell fúrnunk a keresztvas végeibe egy M10-es csavarnak.

Fúrjon még két lyukat az M10-es csavaroknak, az alkatrész közepétől eltolva, ahogy a fenti ábrán látható. További két lyukat kell fúrnia a meghajtó mechanizmus konzoljának manuális rögzítéséhez is, de ezt később, mondhatni "a helyszínen" is megteheti.

A központi fogaskerék tengelyének furatát pontosan a kereszttartó közepébe kell fúrni. A furat átmérője valamivel nagyobb lesz, mint a tengely átmérője.

Most helyezd a keresztrudat a tartály nyílásának közepére, pontosan kettéosztva azt, és jelöld meg azokat a helyeket a tartály falában, ahová a keresztrudat kell felszerelni. Ezután fúrj lyukakat a tartályba, és csavarozd a helyére a keresztrudat. Ezután folytasd az alábbiak szerint.

1. Fogunk egy acélcsapot (a központi fogaskerék jövőbeli tengelyét), és a végein menetet vágunk.
2. Helyezzük a csapot a kereszttartó középső lyukába, helyezzük rá a központi ferde fogaskereket, és rögzítsük anyával.
3. Alulról egy rotorrudat helyezünk a csapra. Ez a rúd egy 4 mm vastag fémszalagból készül, az alábbi rajz szerint. A szalag szélessége 15-20 mm.
   
4. A rudat anyával és rögzítőanyával rögzítjük. A rotorrúd szélein lyukakat fúrunk az alvázkeret csapjainak. A csapok vékony, 570 mm hosszú acélrudakból készülnek. A rudak végeit menettel kell ellátni.
5. Egy 600 mm hosszú és 15-20 mm széles egyenes csíkot készítünk. A végein lyukakat fúrunk, akárcsak az ívelt csíknál.
6. A csapokat behelyezzük az alvázkeret konzoljaiba, és egyidejűleg átfűzzük őket a mézpergető rotormechanizmusának felső és alsó rúdjának furatain. A szerkezetet anyákkal és rögzítőanyákkal rögzítjük.

Most már van egy mézpergetőnk, amelynek rotorja és alkeretei szabadon mozgathatók és egy síkban megfordíthatók. Miért van erre szükség? Először is, az megfordítható alkeretek lehetővé teszik a keretek hatékonyabb szárítását.

A lényeg az, hogy amikor behelyezünk egy keretet az alkeretbe és elkezdjük forgatni a mézpergetőt, a centrifugális erő hatására a méz elsősorban a keret egyik oldalán (a pergető fala felé néző oldalon) található lépekből repül ki. A keret másik oldalán lévő lépek tele maradnak. Kiürítésükhöz megfordítjuk az alkeretet a kerettel együtt úgy, hogy a mézzel teli lépek a pergető fala felé nézzenek. Ezután 100-150-szer megforgatjuk a rotort, hogy a keretek teljesen kiürüljenek.

A mézpergető majdnem készen áll. Most jön a hajtás. Kézi meghajtású mézpergetőt fogunk használni, bár léteznek elektromos meghajtású mézpergetők is, amelyekről később lesz szó.

A hajtószerkezet konzolját a keresztrúdhoz csavarozzuk. A hajlított tengelyfogantyút átfűzzük a konzolon, amelyet előre menettel ellátunk. A fogaskereket a tengelyfogantyú végére helyezzük, és mindkét végén anyákkal rögzítjük. A fogaskereket úgy kell behelyezni, hogy a fogai a központi fogaskerék fogai közé illeszkedjenek. A kézi hajtásmechanizmus készen áll!

A fogantyú tengelyének másik végére szigetelőszalagot tekerhet, vagy gumihüvelyt helyezhet, hogy a fogantyú kényelmesebben használható legyen.

Szükséges-e elektromos hajtás?

Most pedig néhány szó arról, hogy mi is az a házilag készített elektromos mézpergető. Ebben az esetben is mézpergetőről van szó, csak fogantyú helyett motorral és tengellyel rendelkezik. Sokan azt mondják, milyen kényelmes, mennyivel egyszerűbb, hogy nem kell forgatni a mézpergető fogantyúját, hanem megnyomni egy gombot, és várni, amíg a mézpergető automatikusan kipergeti a mézet. A valóságban bonyolultabb, mint amilyennek első pillantásra tűnik.

Egy házi készítésű professzionális elektromos mézpergető, mint amilyen a fenti képen is látható, nem csupán egy motorral rendelkezik. Fel van szerelve egy elektromos vezérlőegységgel is, amely lehetővé teszi a rotor sebességének kényelmes beállítását, ami kulcsfontosságú. Még a profik is gyakran törik el a kereteket, mert nem tudják időben csökkenteni a forgó rotor sebességét, nemhogy a kezdők.

Képzeld el a következőt: csak 10 kaptárad van, és több száz szuperkeretet kell eltávolítanod. Leveszed az első adag, még meleg keret lépeinek kupakját, és beteszed őket egy elektromos mézpergetőbe. Teljes sebességre forgatod a rotort, hogy gyorsabban és hatékonyabban húzd ki a kereteket, de végül mindet eltöröd. A törött keretek nem alkalmasak újrafelhasználásra; vagy újra kell olvasztani, vagy fel kell újítani őket (a felújítás nem mindig lehetséges). Végső soron a semmiből teremtettél egy problémát.

A nagyméretű ipari méhészetekben a mézpergető rotorok sebességének szabályozására előre programozott programokkal rendelkező elektronikus vezérlőegységeket használnak. Ezek a modulok automatikusan eldöntik, hogy mikor kell növelni és csökkenteni a sebességet, biztosítva a keretek épségét.

Érdemes emlékeztetni a kezdő méhészeket, hogy a méztől megtisztított keretet visszajuttatják a méhekhez, és ha „nektárfolyást” tapasztalnak, azonnal elkezdik újratölteni mézzel. Ha a kiürített keret helyett viaszos alapozású keretet használunk, akkor várnunk kell, amíg a méhek újratöltik, ami értékes időt pazarol, és végső soron a méhész pénzébe kerül.

Mi lehet egyszerűbb egy kézi mézpergetőnél? A rotor forgásának gondos szabályozása mellett kinyerheti a mézet. Egyetlen keret sem sérül meg, és nem lesz veszteség. És még több száz keret forgatása sem lesz gond. Következtetés: ha kis méhészete van, használjon kézi mézpergetőt - az elektromos a nagy méhészetek tulajdonosainak való (50 "doboztól"). Nos, ha már alig várod, hogy valahogy használhasd a mosógép motorját, olvasd el a cikket egy mosógép motorjából készült gép, biztosan ad majd néhány hasznos gondolatot.

Összefoglalva, egy kezdő méhész számára nincs is jobb egy mosógépalkatrészekből házilag készített mézpergetőnél. Először is, viszonylag könnyű elkészíteni, másodszor pedig viszonylag olcsó. Mindenképpen olcsóbb, mint a méhészeti szaküzletekben árusított mézpergetők. Szóval ne légy lusta, ragadj meg néhány tervrajzot, ásd elő azokat a régi mosógépeket, és hajrá! Kellő mennyiségű kitartással és szorgalommal sikerrel jársz. Sok szerencsét!

   

Olvasói hozzászólások