Szükséges-e vízellátás a ruhaszárítóhoz?

Míg mosógép szinte minden otthonban megtalálható, a szárítógép sokkal ritkább, ezért nem mindenki tudja, hogy a szárítógéphez szükséges-e vízellátás. Bár a két eszköz valóban sok tekintetben hasonló, a szárítógépet gyakran csatornahálózathoz és szellőzőrendszerhez csatlakoztatják, vízellátásra biztosan nincs szüksége. Elmagyarázzuk, hogyan kell megfelelően csatlakoztatni az új "otthoni segítőjét".

Hová kell csatlakoztatni a szárítógépet?

Először is, jegyezzünk meg egy egyszerű igazságot: a szárítógépnek, mint bármely más nagy háztartási készüléknek, hozzáférést kell biztosítania az áramforráshoz. A csatornázással és a szellőztetéssel minden egy kicsit bonyolultabb, mivel ezeknek a kommunikációknak az igénye közvetlenül a szárító modelljétől függ.

Léteznek szellőztető típusú készülékek a piacon, amelyek a nedvességet közvetlenül a szabadba tudják kivezetni egy szellőzőcsövön keresztül. Sajnos az ilyen típusú szárítógépek használata csak magánházakban engedélyezett. Az ilyen típusú szárítógépek egyetlen előnye azonban az alacsony költség. Azonban nehéz kezelni őket, csak enyhe éghajlatra alkalmasak, és nagyon nehéz megfelelő telepítési helyet találni.

A szellőzés nagyon könnyen biztosítható. A készülék házán egy speciális szellőzőnyílás található, amelyhez egy puha légcsatorna csatlakozik. Maga az „otthoni asszisztens” egy speciális bilinccsel érkezik, amely a szellőzőcsőnek a lyukhoz való csatlakoztatásához szükséges. A cső másik vége egy szellőzőnyílásba megy, ha van ilyen, vagy közvetlenül a ház ablakába.

Soha ne engedje, hogy a cső 90 foknál jobban meghajoljon, különben a kipufogócső huzata nem lesz elegendő.

Ezen szárítógépek egy másik nyilvánvaló hátránya a telepítés nehézsége a magas hőmérsékletfüggésük miatt. Ha a szárítógépnek szánt helyiség gyakran meleg, kerülje a légcsatorna felső vezetését. Ennek a tanácsnak a be nem tartása a csőben felgyülemlő kondenzvízhez vezet, ami sokkal nehezebbé teszi a levegő távozását. Ebben az esetben ajánlott egy másik lyukat fúrni a falba a bordás csővel azonos szinten, hogy az vízszintesen csatlakoztassa a készülék szellőzőnyílását a ház falához.

Mindezek miatt a felhasználók gyakran kérdezik: „Szükséges egyáltalán egy ilyen eszköz otthon?” Tekintettel arra, hogy a szellőztetett szárítógépek hihetetlenül elavultak, az ilyen típusú szárítógépeket fokozatosan kivonják a forgalomból, utat nyitva a kondenzációs szárítógépeknek.

Ezekben az egységekben a ruhákat hatékonyan kezelik forró levegővel, amelyet ezután egy hűtőkamrába pumpálnak, ahol a nedvesség lecsapódik, és vagy egy speciális tartályba kerül, vagy közvetlenül a csatornába ürül. A háziasszonyok gyakran nem is használnak vízvezetéket, inkább kézzel ürítik ki a kondenzvíztartályt. Sokkal kényelmesebb azonban a készüléket a csatornarendszerhez csatlakoztatni a gép testén található speciális lyuk és egy hagyományos tömlő segítségével, így nem kell aggódni a tartály újratöltése miatt.

Végül, de nem utolsósorban, léteznek hőszivattyús kondenzációs szárítógépek – a legmodernebb és leghatékonyabb szárítóberendezések. Nincsenek fűtőelemeik, a hőmérsékletkülönbséget pedig egy beépített hűtőegység generálja. Ezek a szárítógépek gyakorlatilag nem veszítenek hőt, így nagyon energiatakarékosak, és bármilyen, szabványos 200 voltos aljzattal rendelkező helyiségben elhelyezhetők. Magas energiahatékonyságuk miatt gyakran nemcsak konyhákban és fürdőszobákban, hanem folyosókon és akár erkélyeken is elhelyezik őket, feltéve, hogy megbízható dupla üvegezésű ablakokkal rendelkeznek, amelyek megakadályozzák a felesleges nedvesség felhalmozódását a drága készülékeken.

A berendezést a csatornarendszerhez csatlakoztatjuk

A szárítógép csatornájába történő vízelvezetése hasonló elv szerint történik, mint a mosógép esetében. A fő különbség az, hogy a szárítógép lefolyócsöve vékonyabb, mint a mosógépé, mivel sokkal kevesebb a hulladékfolyadék. A készülék tulajdonosának a lefolyócső egyik végét a készülék testéhez, a másikat pedig a csatorna felszállócsövébe előre felszerelt szifonhoz vagy T-szelephez kell csatlakoztatnia. A csatlakoztatáshoz gondosan kövesse az utasításainkat.

• Fordítsa meg a szárítógépet, hogy könnyen hozzáférjen a hátsó falhoz.
• Keresd meg a nyílást, ahonnan a tömlő jön. A vége egy csatlakozóhoz van rögzítve, így az összes kondenzvíz a tömlőn keresztül egy speciális tartályba folyik.
• Csavarja le a tömlőt a csatlakozóról.
• Vegye a leeresztő tömlőt, amelynek a szárítógéphez mellékelve kell lennie.
• Csatlakoztassa a leeresztő tömlő egyik végét a csatlakozóhoz.
• A tömlő másik végét csatlakoztassa a szifonhoz vagy a T-idomhoz.

A víz csatornába vezetésének legegyszerűbb módja, ha a mosogató vagy a kád alatti szifont használunk, és egy lefolyótömlőt csavarozunk a szerelvényre. Ha ez a módszer valamilyen okból nem lehetséges, akkor egy T-idomot kell felszerelni a csatornacsőre. Ebben az esetben a csatlakozás során egy gallért kell használni az esetleges szivárgások elkerülése érdekében.

Van egy sokkal lustább módja is a vízelvezetés telepítésének: szifon vagy T-idom helyett a lefolyótömlőt a fürdőkád, mosdó vagy WC széléhez rögzíthetjük. Ez a módszer járható út, mivel egy szárítógép nem ürít ki túl sokat, így a bordás tömlő használat közben nem fog meglazulni, és elárasztani a padlót vagy a lenti szomszédokat. Az egyetlen jelentős hátránya, hogy ez a fajta vízelvezetés nemcsak esztétikus, de nem is higiénikus, ezért csak végső esetben szabad használni.

   

Olvasói hozzászólások